Germánuszvaránusz

Mega kulpa - meg a maxima kulpa. No, ezt itt ezek nem ösmerik. Van ugyan a másodikvilágháborús-folyamatosanbocsánatkérős német örökség, az ezerszer is leírom, hogy "nemirtyuk, nemirtyuk, nemirtyuk... a másikat", amit el nem mulasztanak minden sátoros ünnep alkalmával újra elharsogni, de ki a fene hihet nekik, miközben évtizedek óta az arabokkal kokettálnak, vagány amerikaellensségükkel is csak burkoltan antisztatizálnak meg ilyesmik.

A hétköznapok, a kisember, az az izgi.

Van például ugye az a helyzet, amikor eszel, beszélgetsz, dolgozol és pont jönni talál egy ilyen paraszt német, félbeszakít, hogy csak nyekkensz, mert épp akar neki nagyon valami csinálni: semmi mega, semmi kulpa, belefog a mondandójába, oszt vesszél meg, ha ilyen mimózának teremtett az országgyűlés.

Van aztán az is, amikor az utcán (lásd még: Mindennapi ütközések) rádlép/letapos/oldalbakönyököl/bőröndjével falraken valamelyik ebadta, de csak nem gördül ki a friss kulpa a kis szenvtelen szája szélén. Magyar legény - gondolod magadban - már rég kitolt volna egy cuki bocsit vagy valamit, ami a fájdalomra ír. Ezek bezzeg...

Meg amidőn tépsz bringáddal a kijelölt helyeden, oszt eléd lép/kocsival kihajt az egyik, hogy örülsz, ha nem állsz fejre a hirtelen fékezéstől, esetleg ebe/gyermeke oson eléd, s csak végtelen körültekintéseden és villámos reflexeden múlik, hogy egyikőtök sem a rettunxvágen-be' (mentőautó) végzi, akkor is súghatna vmi kedveset, nem?!..

Egyszer súgott is: vágtázás, kijelölt bringaút, a táj szabad, útszéli sokadalom, pöcsös gyerek kirohan, satufék, kicsit majdnem teljesen pofáraes, de gyermek apja megrendült tekintet, mélységesen elnézésért folyamod, te ámulva hallgatol: mocsok török volt az is, azok kérnek mindig bocsánatot.

...

Nem könnyű persze mást sem: tégy szívességet és vágj zsebre egy "Jaaa!.."-t, aggyá kölcsön valamit (én eddig itt hármat) és ne lásd soha viszont, engedd előre és örülj, ha cserébe lefing. Nem könnyű: hidd el, nem könnyű.

...

A társadalmilag kiélhető, tolerált, nem szégyellt egoizmus: talán ez az a paraméter, amitől itt annyira viszketek. Más népeknél ez is más: nem mindenhol, nem mindenki ilyen tudatosan tulok. Mert a tulokság, kérem, alanyi jellegű jogállomány.
- I'm afraid, this is gonna hurt a bit - mondja még az angol tábori sebész is, ha már altatószer fogytán a jó szó marad csupán az amputáció mellé.

Ezek itt bemondják neked a tutit: nincs szemérem. Vagy még be se mondják.