Ezópusz óta ismerünk rá újra s újra, mily hasonlatosak vagyunk néhány egyszerű, bárdolatlan agyú állathoz mindennapi konfliktusszituációinkban. Ez persze nem olyan nagy baj - különösen, ha abból indulunk ki, hogy egy párhuzamos valóságban szamarak és lajhárok riogatják talán fiaikat emberekről szóló horrormesékkel. A lényeg, hogy mi sem vagyunk önmagunknál lényegesen különbek; de németek még annyira sem - ha ez bárkit is megnyugtat.
...
Vegyük az egyik legismertebb budapesti járdaszituációt, amelyben gyalogló polgárok/bringázó ficsúrok egyezkedni kényszerülnek: a járható aszfaltfelület valamely okból hirtelen felére szűkül és mintha a sors szánt szándékkal rendelné így, szembejön velünk egy másik kecske.
Hogyan tovább? - kérdik maguktól ilyenkor az érintett ugorok, meglassítják lépteiket, egymás tekintetét fürkészik, majd néhány milliszekundum alatt létrejön valamiféle metakommunikatív megegyezés, amely keretében az egyik kecske haladási sebességének további csökkentése mellett a még eredeti szélességű útszakasz szélére húzódik, a másik meg udvariasan gyorsít, s alázatosan enyhén előre döntött pofácskáján egy köszönő mosollyal, oldalazva halad át a megpróbáltatást okozó szűkületen oly módon, hogy a másik fél legkevesebb idejét rabolja el.
...
Ez így rendben is van - mondhatnánk -, mi is okozhatna problémát egy ilyen mérhetetlenül primitív szociopszichológiai kihívás megoldásában, hacsak nem vagyunk szokatlanul aggresszívek vagy szimplán csak segghülyék.
...
Mi játszódik le hasonló esetben egy germán patás fejében? Ezt valószínűleg sosem tudjuk, meg, de talán elég, ha megfigyeljük, mit tesz.
Az alap sétáló/bringázó testtartás sem kecsegtet már sok jóval: maximálisan cílgerihtet, azaz célratartó, a környezeti ingereket messzemenően ignoráló mozgássor, merev pofa, kevélyen egyenes hát - maga a megtestesült elrettentés.
Ekkor bukkan fel váratlan a kompromisszum terhével fenyegető útszükület és ezzel egyidőben megtörténik maga, a tudati szinten zajló csoda is: tízből kilenc gyalog/kerékpáros lovag sebességét előrehajolva a lehető legrövidebb idő alatt maximálisra fokozza*, a kormányt görcsösen markolva, arcán fokozott harckészültségről tanúskodó, alapvetően csücsörödő jellegű, mereven előre koncentráló kifejezéssel hajt át a vészterhes útszakaszon, s mereven utasít el magától mindenfajta fájdalom- és részvétérzékelést, amelyek nyilvánvalóan csak megzavarnák a mutatvány zökkenőmentes kivitelezésében.
A másik kecskének két választása van: bízik abban, hogy ugyanez a produkció egyidejűleg az ellenirányban is bemutatható vagy kinyalhatja.
*a maradék 1 már maximális sebességgel érkezett
...
Mi a f*-t gondolnak ezek mindeközben magukban?!.. Mint már említettem, ezt nem lesz könnyű kikutatni, de a dolog valahogy összefügg a Jogom van/Szabad/Akarom/Nincs bűntudat-témakörrel. (A téma nagyon izgi, talán el is árul valami újat a német lélekről. Mindenesetre ezt még rendszerezgetnem kell, de ha meglesz, megírom itt a blogban, igérem. )
Utolsó kommentek