Germánuszvaránusz

- Jó, hogy itt ma vagytok!.. - emelte poharát Roman és szeretetteljesen jártatta körül tekintetét a szülinapi köszöntésre egybegyűlt baráti kompánián.
- Jaa! Jaa!.. - hangzott innen-onnan is az egyetértő bőgés.
- Jó, hogy *te* itt vagy! - emelte saját poharát s még magasabbra a tétet egy pocakos úr.
- Jaa! Jaa! - bégetett mindenki egyetértően, majd hirtelen zavart hallgatás és forgolódás támadt: - Mi?!..
A zavart tekintetek a pocakoson futottak össze, akire egyszeriben súlyos felelősség terhe roskadt:
- Ha *te* nem lennél itt, *mi* sem lennénk itt!.. - rikkantotta némi gondolkodás után vörös fejjel, majd a kutyaszorítóból sikeresen kikavarodva immár fölényes mosollyal mérte végig társait. Őket még mindig a bravúros gondolati csavar elemzése foglalta le.

A felszólalások itt véget is értek: mindenki érezte, hogy a történet elért egy bizonyos, megnyugvást jelentő pontot, ahol most kicsit illik megpihenni: elvégre is nagy utat jártunk be.

 ...

Az elme terméketlen körei nem egyenlőek a kudarccal: a szépen záruló ív, a míves visszatérés, a gondolati rím, mind egyfajta tökéletesség érzetét kelti.

Érzetét kelti. Mint a kígyó: tudjátok, amely a saját farkával játszik.

...

Lassan egy éve, hogy egy munkahelyi részlegértekezletünkön a főnökasszony váratlan javaslattal állt elő: az eleddig egyes és kettes sorszámú helyiségek ajtószámozását haladéktalanul fel kell cserélni, mivel a józan logika is azt diktálja. A főnök az egyesben, a többiek a kettesben: legalábbis innentől, ha már eddig nem is így volt.

Mivel ez a két napirendi pont közül az egyik, azaz az összes megvitatandóságok 50%-a volt,  a munkatársak szorgos gondolkodásba fogtak. A beállt csendben érveket kerestek, összefüggéseket elemeztek, lelki szemeik előtt hatás-analíziseket futtattak és próbáltak elvonatkoztatni ettől is, attól is.
Végül Tofti szólalt meg:
- Nem jó.
Az elszörnyedés moraja futott végig a kis csapaton. A csendet a főnök finom arcrándulással kísért kérdése törte meg:
- Miért?
Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt.
- Azért, mert mi lesz azokkal, akik eddig úgy tudták, hogy az egyes az egyes, a kettes pedig a kettes?.. Ezt nagyon sokan így tudják a házban és nem lesz könnyű az átállás. Szerintem az a legbiztosabb, ha minden marad a régiben - fejezte be Tofti a mondanivalóját.
Egyszeriben mindenki a főnök felé fordult, akinek váratlanul rekedtre vált a hangja:
- Akkor maradjon minden, ahogy volt. Azt hiszem, az lesz a legjobb.

Frau Wilde szorgalmasan írta a jegyzőkönyvet. Egy negyedóra talán, ha eltelt, mióta leültünk.