Oly kicsiny az ember, oly röpke az élet;
S oly nagy az a hülyeség.
...
- Ez a nő - kezdi főnököm, ki maga is gyakorló nő volt egykoron, fel sem tett kérdésemre a válaszadást - nemrég még köldökig vágott ruhában, sminkelve cikázott itt. Most meg jön ebben a kopftúk-ban (fejkendő) meg hogy a vallása miatt van erre szükség: ehhez sajnos nincs meg neki az erkölcsi alapja!..
- Mihez?.. - kérdezem ártatlanul, de alapvetően mégis csak rosszat sejtve.
- Ahhoz, hogy itt egyszer csak hirtelen szigorúan vallásosnak mutassa magát!
- De hiszen ő mondta, hogy megtért!..
- Ilyen akkor sincs. És nem is való egy munkahelyre!..
...
Bár a téma első taglalása után csak nehezen tértem magamhoz, tettem egy második kísérletet hónapokkal később. Mint az lenni szokott, a fenti dialógot változatlan formában adtuk elő, ám a végére beugrott vmi nekem.
- ...ilyen akkor sincs. És nem is való egy munkahelyre!..
Itt jöttem én a zseniális dumával:
- Van egy problémám: van ez a másik nő, már nem is tudom melyik részlegből; no, az, amelyiknek olyan narancssárgára van festve a haja. Hát én attól kikészülök!.. - tettem még hozzá kicsit eltúlozva gandis szerepemet.
Hallgatás.
- Szóval én attól kikészülök, és azt sem tudom, hogy a kopftúk-os kolléganő mit gondolhat, amikor meg emezt a frizurát látja...
...
Remek ötlet volt: két dolog azonnal kiderült rólam a Főnök számára. Az egyik, hogy gyenge idegzetem révén egy egyszerű női hajtól is mentálhigiénés pánikrohamot kapok.
A másik, hogy takony kelet-európai létemre még mocsok módon pártfogolni is merészelem ezeket az öngyilkosterrorista, ál-erkölcsös ribancokat.
...
Egy vagonba raknak majd a köldökös csajjal, vhogy érzem.
Utolsó kommentek