Agyba-főbe kivánják egymásnak a jó dolgokat ezek a németek. Jó reggelre serkennek fel, jó nappal folytatják, délben málcájt-ot (Mahlzeit, szó szerint étkezés) kiáltanak majd a munka végeztével annak jó végét (ez a mi fájront-unk, németül Feierabend, eredetileg az ünnepnap előtti este) kivánják és alámerülnek a jó estében...
Ha utazol, jó megérkezésedet óhajtják; ha nem mész sehova, akkor sincs más, mint jó időt kivánni és bizakodni, hogy ténylegesen be is teljesül. Annyi bizonyos, hogy az végképp senkit nem érdekel, hogy minden úgy klappolt-é, ahogyan azt oly sokan szerették volna.
...
Így szilveszter idején kötelező egymásnak jó csusszanás-t kivánni amaz új évbe: enélkül még a szupermarket pénztárosától sem szabadulhatsz meg. Jövőre aztán jöhet a szerencsés újesztendő, amit otthon eredményekben gazdag-ra racionalizáltak a talajon két lábbal tappogó testvéreink...
A karácsonyokat (így!) egyébként vidám-ra szerették volna: ezzel én is csak egyetérthetek.
...
Szóval kivánnak ezek itt mindenfélét egymásnak, de valahogy mégis furcsa az egész pl.: ha valami jól sikerült, szivélyes szerencsekivánatok-kal illik viszontbombázni, de mi a retkes fenének, kérdem én, ha már épp mindenen túlvagyunk?!..
Utolsó kommentek