A minap volt szerencsém megtekinteni egy kortárs germán filmfájlot, amely szórakoztató és - nem titkoltan - kereskedelmi céllal, házi- illetve ál-háziasszonyok bujálkodásairól számolt be - zavarbaejtő német tárgyilagossággal.

Pornójáról ismerszik a nemzet, gondolhattam volna magamban, mielőtt a lejátszás gombra bökök - és nem is csalódtam...

...

A nyitójelenet (no, meg az egész film) bármelyikünk otthonában is játszódhatott volna, már amennyiben fonnyadtlila, szemétdombról válogatott, hetvenes évek beli lóca, dómuszos plasztik ál-hifitorony meg hateurós, poros talpú, fekete bútorlap-asztalka mindegyikünk nappalijában akad...

Mindezen lakberendezési kincsek között hanyagul egy jó százkilós, középkorú, élveteg arcú maca firkálgat valami ingyenes hirdetési újságba: sokat igérő, derékig dekoltált top és blézer kombinációja, a résből két tekintélyes méretű, ám kissé fonnyadt kebel figyelget; lábacskáin vastagított talpú, fekete, bokabicsaklós lakkcipőcskék, nyakában kiskeresztes láncocska: unokájától kaphatta tán vagy a Kaufhofban volt a januári leértékelt cuccok között ilyesmi is - a haja viszont ma készült, büszke lehetne rá a szomszédneje.

-Ó mann, vó blájpt denn der Rűdiga?!..hm.. na, ja, mena: vasz zoll man dafon ervárten!.. (azaz: Jaj már, hol késik ez a Rüdiger? ..hm.. na, persze, férfiak: mit várjunk tőlük!..)

A nő hangja kissé tanítónős, tekintete erotikusan megrovó. A fent idézett mondatokat egy rövid monológ követi, amelyben további részleteket ismerünk meg: hősnőnk férjeura gyógyezelés irányába távozott a hétvégét illetően, Rüdiger pedig csak egy a sok közül - ha mégsem bukkanna fel, a hölgy rendelkezésére bőséggel áll még válságforgatókönyv.

...

A húr nem feszül soká: iszonyat dallamcsengő után a kéjsóvár dáma egyszeriben feláll, az újságot a letört csíptetőjű reklámgolyóstoll gurulós kedvével kissé viaskodva a hateurós asztalkára helyezi, majd a szokatlan lábbeli s a 4 db bátorító kiskonyak hatásának egyaránt betudható finom hátrabillenés után lendületesen indul alkalmi kedvese elé. Lépteit az olcsó selymek súrlódó zaja kiséri.

Rüdiger a barkácsreklámokból ismert kölyökfejű, esztékászemüveges, bénán kopaszodó, lúzer fasz: a kölcsönös szóbeli üdvözlések után a nő nyomdokában a lócáig siet, csíkos inge gondosan kitűrve, farmerjét egy praktikus mozdulattal a combján felcsípve foglal helyet, miközben feje szinte a földig hajol: egyszeriben láthatóvá válik a pornóforgatás napjára választott mályvaszín zokni, ahogyan a barna bőrcipőkből ambíciózusan kúszva felfelé a szőrös lábszárközépig ápol s eltakar. Gáz és gáz.

...

Itt meg kell állni egy rövid pillanatra: a mindennapok két hőse most szemből látható. Tévedésből egyszerre kezdenek bele a hiányosan begyakorolt dialógusba: a férfi a késésért mentegőzik, miközben a nő váratlanul arról beszél, hogy korábbi érkezésre számított. Lábaik előre néznek, kezük térdükön pihen, csak krumplifejű Rüdiger dobálgatja alkarjait időnként a magasba, hogy a késés felett érzett elkeseredett tehetetetlenségét metakommunikatív érvekkel is hitelesebbé tegye. Egy oldalon finoman összeérnek: a két ember lényegében mégis idegen.

...

A nő a lovagot finoman méregetve ismét késésről és várakozásról kezd pampogni: Rüdiger úgy érvel, hogy az ilyetén módon parlagon töltött idő talán mégsem jelenthetett akkora kínt, hiszen eközben keresztrejtvényt is fejthetett, amelyben köztudottan örömét is leli. (Mindezt - az improvizáció sikerén vagy épp a szövegkönyvbe való visszatalálás örömén felbuzdulva - a jobb mutatóujj előre és felfelé nyújtott hirtelen és csúnya bökésével, valamint egy bántóan bizalmaskodó nevetéssel tereli tovább a közelgő, közös platform irányába, miközben jobb kézfeje ügyetlenül hajlított ujjakkal még saját térdén dobolgat kínosan, nyakát pedig behúzva átmenetileg buja vágyaktól zakatoló szívű, de vécébe szorult óvodás reménytelenségét fejezi ki.)

...

A döntő fordulat a nő agyából pattan ki: van jobb dolog is - így a hedonista háziasszony - mint a rejtvényfejtés. És tényleg: nem telik bele egy német perc, s a két szédült gerle már egymás erogén pontjait csépeli ...

...

Rüdiger és a nő: így éltek, míg ugyanígy meg nem haltak. Legalábbis szerintem.